Bonyodalmak.

Sziasztok remélem tetszik majd a blogom

-Egy csodálatos hír....

Ez a nap is olyan átlagoasn indult mint a többi. Már ha egy ilyen kamasznak átlagos lehet mint nekem. Hát igen nem átlagos életet élek. Ugyanis 3 éves koromban a szüleim véletlenül ott hagytak egy bevásárlóközpontban. És aki meg talált az be vitt egy árvaházba és hát itt nőttem fel. Hát térjünk vissza a mai napra, felkeltem elvégeztem a reggeli tehendőim. Aztán elindultam ki vagyis inkább ki szöktem. ahogy sétálgattam meg láttam az egyik legjobb barátnőmet akit örökbe fogadtak nagyon örültem amikor megláttam ugyanis már régen nem láttam. Egyből oda szaladam hozzá. A nyakába ugrottam kicsit meglepődött. De örült nekem. Mondta hogy épp hozzám indult hogy közöljön velem egy jó hírt. Mondtam neki hogy mondja el . húzta halogatta de végül elmondta. A jó hír az.volt h szerzett 2db 1D koncertjegyet. Eszméletlenül örültem,de aztán eszembe jutott valami... -Figyi Carly csak egy baki van ami az hogy.nem tudom hogy.menjek ki -Ugyan már Barbi majd meg oldod mint mindig... - Na az tuti - És amúgy hova indultál? hova indultál? - Igazából magam sem tudom csak úgy elakarok onnan menni.. Nem szeretek ott elni... És már te sem vagy ott. Ráadásul két új bunkó szobatársam van... -Jajj te... Hidd el nekem is rossz nélküled de nem tudok semmit tenni. Emma azt mondta nem szeretne több gyereket. - Semmi gond... -Na. de ne szomorkodj.. Inkább gondolj a holnapra. - Ja tényleg hányra jössz? -Hát olyan fél9 -Az úgy jó akkor már mindenki alszik... -oké csajosom de nekem most mennem kell akkor holnap este megyek sziaa puszi<3 -sziaa oké Én is elindultam vissza az árvaházba...

Amikor vissza értem be másztam az ablakon. A többiek hála istennek nem voltak a szobában. Amennyire utálnak állítom az lett volna az első h elárulnak. Olyan jó lenne végre ki kerülni innen.. Néha elgondolkozom azon milyen lehet családban nevelkedni...

Annyira jó lenne ha a szüleim meg találnának és végre velük lehetnék.. Ahogy ezeken gondolkoztam be jött Sophie az egyik barátnőm a szobámba és közölte velem h mennyek ebédelni.

Bólintottam egyet majd fel álltam és el indultunk ki.

Alig ettem valamit és ez Sophiának feltünt. Amikor végeztünk el indultam a szobám felé.

Amikor már majdnem be értem Soph utánam kiáltott h várjam meg

Meg álltam és meg vártam.

-Mi a baj??

-semmi-semmi

-Látom rajtad

-Hát tudod csak megint azon gondolkoztam hogy milyen jó lenne tudni azt hogy kik a szüleim.

-Jajj te

-hmmm

Nem jössz át az én szobámba?

-De

el indultunk a szoba felé. Amikor be értünk le huppantunk az ágyra

-Ja képzeld találkoztam ma Carly-val.

-Az jó...

- aha.. És képzeld van két 1D koncert jegye és engem hívott el..

-De jó neked..:)

-Nem is szereted őket..

-de akkor is..

ahogy beszélgettünk eltelt az idő és be szóltak hogy mennyünk aludni. Át mentem a szobámba és le feküdtem aludni.. El alvás előtt csak a holnapra tudta, gondolni. Vajon beszélhetek velük ? És ha igen kedvelnek majd? ahogy gondolkoztam el aludtam.....